Pisztrángok, sellők és szupermenek – Élménybeszámoló

Smaragdzöld folyó, fehéren habzó hullámok, mámort lélegző hegyormok alatt. Egy kis frissítő a forró nyárban. Adrenalin löket, sziklák között kanyarogva, nevetéssel kihívásokkal, gyermekeiddel és barátokkal.

Ha egy bakancslistát írnék össze, hogy a kiskamasz vagy tinédzser gyermekemmel milyen sportos, izgalmas, összekovácsoló, örök élményt adó programokat kell kipróbálni, amit ő is szeret és én is kilépek a komfortzónámból, akkor a rafting biztosan az első háromban lenne. 

A Salza egy sebes folyó, de megfelelő túravezetőkkel és odafigyeléssel még egy evezésben kevésbé jártas apa-lánya-fia is biztonságosan lejön rajta. Elsőre sokkoló lesz a 10-12 fokos víz, de a neoprén ruhában sellőknek és szupemeneknek öltözve 10 perc után már a naptejet is elővehetjük. 

Pénteken kora délután megérkeztünk Mendlingbe a központi szálláshelyünkre. Az evezés csak szombaton kezdődik, de a pénteki mendlingtali fausztató látogatás, a vele járó 6km-es szurdoktúra kitűnő bemelegítés. 15 apa-gyermek páros érkezett és ahogy lenni szokott, fél óra után együtt rohangáltak a vízesések alatt futó pallókon gyermekeink. 

Estére a klasszikus osztrák gasthaus melletti domboldalon megjelentek a repülő szentjánosbogarak. Harapni lehetett a levegőt, a lila tehenek kolompjai is elhallgattak. Mi apukák a  bogrács mellett ülve elmélkedtünk a nagyvilág kihívásairól, életközépről, gyereknevelésről, házasságról. Miközben a gyerekcsapatok hatalmas kártyacsatát tartottak a konyhában. 

Szombat csípősen és korán kezdődött. Reggel 8-kor már eligazítás, felszerelés átvétel és start az indulópontra. A bátrabbak 2-3 személyes vadvízi gumi kenukban, a kisebbek, bizonytalanabbak egy masszív raftban tehették meg a szakaszt. A raftot az 5 fős túravezető csapatból Szike vezeti, akinek evezőcsapásai még a folyómedret is elferdíthetik. 

Indulásnál kötelező volt az első csobbanás, hogy a neoprén ruha megteljen vízzel és testünk hőméréséklete elkezdje felmelegíteni “üzemi” hőfokra. 

A vízállás kitűnő. Nem túl mély. Sok szikla kilátszik. Ez egyrészt könnyít, mert borulásnál sokszor csak combig ér a víz, de nehezít is, mert a víz alatti köveken könnyen fenn akadhatunk. 

Az evezés 10-11 km, amit 3 óra alatt teljesíthetünk. Szépen libasorban, egymástól 3-4 hajó távolságra. Az első szakasz sok nevetéssel telt. Mire megértettük, 

“húzzuk egyszerre”, 

“álljunk meg a limányban”

“traverzáljunk” 

“ha sziklára csúszunk, akkor a szikla felé dőljünk”

addigra pár család már visszafordította hajóját az első borulások után. 

Vadvízen evezni mámorító. Teljesen a jelenbe hoz. Koncentrálni kell, kizárni minden gondolatot. Menni, dőlni, nagyot húzni, visszatartani. Csodálni a vizet, a hatalmas hegyeket, nézni a sziklákat, miközben a lányom figyelmeztet egy-egy víz alatti akadályra. Elégedettséggel tölt el minden apróbb és nagyobb zúgó sikeres teljesítése. Hívhatnám vadvízi meditációnak is. Közösen sportolunk. Egymásra utalva, csapatban dolgozva, akadályokat legyőzve. 

Az pedig külön fantasztikus, hogy megmutatja, hogyan beszélünk a gyerekeinkkel stresszes, veszélyes helyzetekben, hogyan alkothatunk csapatot. Valószínűleg hasonlóan megy ez a hétköznapokban is. És ha ezt megértjük, megfontoljuk és megváltoztatjuk…?! 

Ebből a szempontból talán a leginkább együttműködésen alapuló Apa+én program. 

Ugyanolyan érdekes ijedtségükben kiabáló apukákat látni, mint apától bocsánatot kérő gyermeket hallgatni. Ezért is mondom azt, hogy ez a PROGRAM KÖTELEZŐ!

A túra során eljutottunk egy parádés ugrósziklához is. Ahol mindenki bátorságpróbát tehetett. 4,5 méter magasról alávetni magadat a hidegvízbe… sokkoló.  

Az adrenalin löket és intenzív sport után sem állt meg az élet. Délután a közelben található Palfau vízesés létráit jártuk be. Palfau mellett található Ausztria legnagyobb vízelvezető barlangja. Hosszú hasadék mentén, falépcsőkön mászhattunk fel, megtekintve az egymásba ömlő 5 vízesést, leküzdve a 300 méteres szintkülönbséget 900 méter hosszú túra során.

Estére már nem kellett senkinek altató. 

Vasárnap a Salza folyó egy alsóbb szakaszát jártuk végig. Teljesen más parti tárgyakkal, jóval szűkebb és mélyebb itt a folyó. Találkozhattunk az Ásító sziklával, Flipperrel, ahol 5 sziklán, zúgón kellett átjutni egymás után. Miközben körben az alpesi folyók delfinjei, szivárványos pisztrángok ugráltak körülöttünk. 

Ki kapott kedvet?

Amennyiben gyermeked már elmúlt 8 éves és nem fél a víztől. Ha úgy érzed, hogy itt az ideje egy igazi közös küldetésnek, akkor nincs sok kérdés. Gyertek velünk Apa+én Raftingolni! 

Részletek: https://apamegen.hu/program/raftingolunk-salza-ausztria/  

Apa+én. Van időnk. 

Ez is érdekelhet:

Csodálatos a reggel. Szikrázó napsütés, -6 fok. Irány a hószán parkoló 1400 méteren. Yamaha és Polaris szánok 130-140 lóerővel. Az apa+én hószántúra igazi bakancslistás élmény. Garantáltan olyan, amiről gyermekeink mesélnek majd az unokáiknak és ahova Apa talán jobban vágyik mint a csimoták. Aki már járt itt, mindig vissza akar térni. 
"...megmutathatod, hogy nemcsak a reggeli elköszönésből és az esti jóéjt-pusziból, esetleg hétvégi focikból állsz, hanem annál jóval több vagy..." Szél Dávid pszichológus tollából
"Ha tudatosan vagyunk jelen egy-egy játéktevékenységben, közös programban, ha képesek vagyunk a hétköznapok problémáit – ha csak rövid időre is – félretenni, és a közös időnkre, azaz egymásra figyelni, az segíthet minket és gyermekünket is abban, hogy a mindennapokat teljesebben éljük meg." Peer Krisztina