A hétköznapokban szülőként gyakran azt vesszük észre magunkon, hogy sodródunk a feladataink között. Hiába tudjuk, hogy a minőségi idő számít és nem a mennyiség, mégis alig van lehetőségünk igazán odafigyelve játszani a gyerekünkkel, gyerekeinkkel. Néha minden igyekezetünk ellenére is úgy fekszünk le este aludni, hogy aznap nem beszélgettünk, nem játszottunk vele. Ez okozhat némi bűntudatot, főleg, ha ezt a gyerek szóvá is teszi.
Amikor eltervezzük, hogy közös időt szeretnénk tölteni gyermekünkkel, érdemes valóban megtervezni és előkészíteni. Jó, ha például meggyőződünk arról, nincs-e más programja a családnak vagy a gyereknek, illetve biztosan lesz-e az adott tevékenységre elegendő idő, különösen, ha a tevékenység hirtelen más irányt vesz.
Mielőtt belevágunk egy közös projektbe a gyerekünkkel, nem árt felkészülnünk: nemcsak testben, lélekben is. Ahhoz, hogy képesek legyünk igazán a gyerekre hangolódni, meg kell terveznünk a tevékenységet. Ennek során fontos lehet átgondolni azokat a szempontokat, amelyek segítenek kiválasztani a megfelelő játékot, közös tevékenységet, amely a legjobban illeszkedik nemcsak a gyerek életkorához, de az aktuális hangulatához, érdeklődési köréhez is. Ha már tudjuk, mit fogunk csinálni, gondoljuk át, megvannak-e a szükséges eszközök, rendelkezésre állnak-e azok a feltételek, amelyek a megvalósításhoz szükségesek! A legjobb persze az, ha a tervezés folyamatába magát a gyereket is bevonjuk, így téve őt még inkább motiválttá a közös időtöltésre.
A kivitelezés maga a cselekvés. Valósítsuk meg a tervet! A problémákat oldjuk meg menet közben, ahogy a szükség kívánja, de semmiképpen ne tévesszük szem elől azt, hogy a gyereknek szüksége van a tevékenység sikeres befejezésére! Előfordul, hogy a szülők aggodalmaskodása, részleteken való fennakadása, a menet közben esetlegesen felmerülő problémák megoldásában való elmerülése
hátráltatja a folyamatot, megakasztja a közös tevékenységet, ezzel nemcsak önmagát és a gyereket frusztrálja, de megakasztja a flow-t.
Amennyire csak lehet, próbáljunk meg mindvégig rugalmasak maradni, felülemelkedni a nehézségeken és a hibázás lehetőségén!
A kiértékelés gyakorlatilag az ünneplés, a közös öröm, a közös sikerélmény. Soha ne felejtsünk el reflektálni arra, amit közösen végigcsináltunk, amiben együtt vettünk részt! Beszélgessünk a gyerekkel arról, neki mi tetszett, mit csinálna másképp, hogyan tudjuk a jövőben a lehetséges nehézségeket kiküszöbölni! Mutassunk rá arra, ami működött, ami a sikerhez vezetett, ezzel is erősítjük a gyerek önbizalmát, önértékélését és a reflexiós készségét! A dicséret mindkettőnknek szól.
Ha tudatosan vagyunk jelen egy-egy játéktevékenységben, közös programban, ha képesek vagyunk a hétköznapok problémáit – ha csak rövid időre is – félretenni, és a közös időnkre, azaz egymásra figyelni, az segíthet minket és gyermekünket is abban, hogy a mindennapokat teljesebben éljük meg. Legyünk végig nyitottak, érdeklődők, elfogadók, hogy a gyerek érezze, valóban rá vagyunk kíváncsiak! És ha mi azok vagyunk, ő is az lesz.
