Van egy nagyon zavarba ejtő helyzet Magyarországon. A nélkülöző tömegek és a felső tízezer apukái bizonyos szempontból hasonlítanak egymásra. Mindketten sokat dolgoznak,előbbi akár három műszakban, utóbbi kötetlen munkaidőben napi 14-16 órát, mindketten sokat utaznak, előbbi az országon belül oda, ahol épp munka van, utóbbi külföldi meetingekre, és mindketten nagyon sokat vannak távol
a családjuktól, gyerekeiktől.
A nélkülöző tömegek sajnos a legtöbb esetben valóban nem dönthetnek szabadon az idejük beosztásáról, ha munka van, mennek, ők tehát kényszerhelyzetben vannak – de a szerencsésebb helyzetben lévők is sokszor érzik, hogy nem tudnak változtatni, nem lehet változtatni.
Pedig de.
„Tudsz vicces, kedves, törődő, komoly, érzékeny is lenni, aki simán elkészít egy habcsókot a fiával, aki simán farag egy madáretetőt a lányával. Együtt. Közösen.„
Az Apa+én sosem unatkozunk könyv és az apa+én (anya+én) hétvégék mindenféle izgalmas programok mentén éppen azt mutatják meg, hogy igenis megéri időt szánni a gyerekekre. Megmutatja, hogy mennyivel több az apaság, mint a gyerek legyártása. És már egy viszonylag rövid együttlét is nagyot
dob azon, hogy megismerd a gyereked. Nem azt a gyereket, aki reggel fáradtan elmegy óvodába vagy iskolába, és nem is azt a gyereket, akit fürdetéskor látsz legközelebb, hanem azt a gyereket, aki játszik, aki fél, aki nevet, aki szorong, aki épít, aki éhes, aki szomjas, aki fáradt, akinek vannak történetei és barátai, aki egyedül felöltözik, aki rajzol, aki éjszaka felébred, mert rosszat álmodik, és bebújik melléd.
De nemcsak te fogod máshogy megismerni a gyerekedet, hanem ő is téged. Mert megmutathatod, hogy nemcsak a reggeli elköszönésből és az esti jóéjt-pusziból, esetleg hétvégi focikból állsz, hanem annál jóval több vagy. Tudsz vicces, kedves, törődő, komoly, érzékeny is lenni, aki simán elkészít egy habcsókot a fiával, aki simán farag egy madáretetőt a lányával. Együtt. Közösen.
Ezeknek köszönhetően pedig a gyerekeden kívül magadra is másképp fogsz tekinteni, és még az is lehet, hogy ezt a munkahelyeden is tudod majd használni. Az empátia, a másikból való kiindulás olyan dolgok, amelyek a munkában is hasznosak lehetnek. Annak megértése, hogy többféle igazság is van, szintén fontos lehet. Persze nem azért kell több minőségi időt tölteni a gyerekekkel, hogy aztán azt a napi 14-16 óra munkában is ki lehessen aknázni, de nem baj, ha tudod, hogy lehetnek a munkában is pozitív következményei annak, ha érdemi és rendszeres kapcsolatod van a gyerekeddel.
Közben a valóság mégis az, hogy evidenciának tekintjük, hogy nem érünk rá, hogy nincs időnk, és azzal hitegetjük magunkat, ezt a gyerekünk megérti, megszokta és elfogadta. És evidenciának tekintjük azt is, hogy ezzel mi magunk is jól vagyunk. Pedig ez egyáltalán nincs így. Az pedig eszünkbe se jut, hogy van
létjogosultsága annak, hogy külön legyünk az egyik gyerekünkkel. A másik gyerek és az anya nélkül. Nem egy mozi, biciklizés vagy játék erejéig, hanem két egész nap erejéig.
Ismételnénk magunkat: Pedig de.
Van létjogosultsága.
Nem titok, nekem sem jutott eszembe, hogy ez egy lehetőség volna, pedig hatalmas.
Nekem kicsit olyan volt egy teljes hétvégét az egyik, majd a másik gyerekemmel lenni, mint amikor gyeden voltam a lányommal. Amikor minden program az enyém volt. Amikor én feleltem mindenért. Amikor délután úgy jött haza a feleségem, hogy egyben van a gyerekem és a lakás is. Semmi megalománia nincs ebben, egyszerűen csak élveztem, hogy ez nekem megy. Hogy hatok és adok. És kapok.
Lehet ezt csinálni együtt élő apaként, elvált apaként, ha időbe vagy pénzbe nem fér bele, akkor lehet csak nagyon rövid ideig is csinálni, a lényeg, hogy csináld! Kisgyerekkorban a szülővel töltött minőségi idő az egyik legfontosabb.
Szél Dávid írása az Apa+én Sosem unatkozunk könyvünkben jelent meg. (Mit adhatnak az olyan intenzív
együttlétek egy apa-gyerek kapcsolatban, mint ezek a programok?)
Ez is érdekelhet:
