Azt hiszem, nem érdemes elmerülni a statisztikákban, moralizálni pedig nem fogunk, mert annak semmi értelmét nem látjuk. Mi, akik ezen a könyvön dolgoztunk, úgy gondoljuk, előfordul olyan, hogy két ember megismerkedik egymással, de aztán az életük egy pontján úgy döntenek, hogy külön szeretnék folytatni. Még az is lehet, hogy akkor dönt két ember a különélés vagy a válás mellett, amikor már van gyerekük. És akkor azzal a gyerekkel nem annyit és nem úgy leszel, mint korábban.
Reklámozni persze nem szeretnénk a válást, de egy okosan és jól megegyezett gyerekfelügyelet akár minőséget is hozhat a korábbi kapcsolatodba a gyerekeddel. Mert az időd fókuszáltabb lesz, a felelősség pedig kevésbé fog megoszlani. Tehát neked kell kitalálni, hogy mivel töltse a gyereked az idejét, amikor
veled van.
Ami fontos, hogy ne próbáld meg a gyerek anyukáját pótolni, mert az nem fog menni, nem is feladatod, és a gyereked sem ezt várja tőled! Azt szeretné, ha az apja lennél, és mint a gyereked apja, bármit is fogtok csinálni, azt te úgy fogod csinálni, mint egy apuka. Éppen úgy, amilyen te vagy.
És erről – minthogy már elváltál – nem kell a gyereked anyjával egyeztetned. Az viszont nagyon fontos, hogy mindannak, amit együtt csináltok, valamilyen módon illeszkednie kell ahhoz, amit a gyereked az anyukájával szokott csinálni. Tőle jön hozzád, tőled megy hozzá, neki ugyan lehet, hogy két élete lesz, de ő attól még egy ember. Rugalmas és alkalmazkodó, de mégsem lesz belőle kettő.
Szóval bár elváltatok, de a gyerek anyjával való kapcsolat nagyon fontos lesz – mégpedig a gyereked szempontjából. Érdemes alapvetésekben megegyezni, és érdemes eltalálni azoknak a kérdéseknek a körét, amelyek kapcsán fontos a gyereket is beavatni. Nem praktikus viszont a gyereken keresztül üzengetni a másiknak, a válásról ugyanis nem ő tehet, sőt!
ŐT ARRÓL SEM KÉRDEZTE MEG SENKI SEM, HOGY MEG AKAR-E SZÜLETNI, ÉS ARRÓL SEM KÉRTE KI SENKI SEM A VÉLEMÉNYÉT, AKARJA-E, HOGY A SZÜLEI ELVÁLJANAK EGYMÁSTÓL.
Ilyen értelemben a gyerek olyan, mintha passzív szereplő lenne csupán, de ez olyannyira nincs így, hogy sokszor épp az jelenthet nehézséget, hogy a gyerek meg akarja mutatni, ő igenis valaki, igenis aktívan szeretné az egész folyamatot alakítani. Szó sincs viszont arról, hogy mindezt tudatosan, akarva tenné.
„Szóval, ha hétvégi apuka vagy, rengeteg empátiára és türelemre lesz szükséged.”
Ha pedig részben hétvégi apuka vagy, részben pedig mozaikapuka, akkor aztán pláne. Mert akkor még egy új gyerek kapcsán is meg kell találnod a helyed. Az Apa+én sosem unatkozunk könyv és az apa+én (anya+én) hétvégék ebben tudnak segíteni. S ahogy hétvégi apukaként, úgy mozaikapaként sem kell senkit sem pótolnod, az viszont nagyon fontos, hogy hiába lesz neked egy kiforrott értékrended, jó, ha azt háttérbe tudod tenni. Előbb ugyanis meg kell értened annak a családnak az értékrendjét, amelybe belecsöppentél. Ehhez jó, ha tudsz kérdezni, jó, ha tudsz figyelni a válaszokra, és az sem árt, ha tudsz rugalmas és alkalmazkodó lenni.
Azt pedig majd meglátod, mekkora részed lehet az új gyerek életében. Talán az a legjobb, ha érzékenyen tudsz figyelni arra, hogy van-e közös halmaza az új gyerek, az anyja és a számodra komfortos területeknek. Mondjuk az nem baj, ha kicsit tudsz a komfortzónádon kívül is hitelesen mozogni, mert nehéz helyzetek bizony lesznek. De azok minden családban vannak.
